Drávaszentes, 2010. július 10.
A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület idén ötödik alkalommal rendezte meg Drávaszentesen hagyományos terelőversenyét pásztorkutyák számára. Ez a megmérettetés egyben a Magyar Országos Hagyományos Terelőbajnokság minősítő fordulója is volt, ahová a rendezők szeretettel vártak minden fajtájú pásztorkutyát. Az időjárás, a helyszín és a házigazda Nemzeti Park egyaránt kényeztette az ide látogatókat, akik szép számmal eljöttek, hogy a július 10-re eső szombati nap egy kis részét a pásztor hagyományok előtti tisztelgésnek szenteljék. Azokat, akiket a kutyák tenyész szemléje, a természet szépsége vagy éppen a kézművesség netán az íjászat vonzott ugyanúgy megtalálták számításukat a gazdag programkínálatban. Kitűnő szakácsok gondoskodtak a tömeg gasztronómiai élvezetekkel való ellátásáról így méltán elmondható, hogy valamennyi résztvevő szemét száját gyönyörködtethette. Kevés olyan rendezvény akad a fajtatiszta kutyákat tenyésztő vagy azokkal foglalkozó emberek szervezésében, melyen széles közönség elé tárhatják munkájukat illetve hobbijukat. Legtöbb terelőverseny is eléggé belterjes módon szinte csak a résztvevők egymás közötti programja marad. Ez alkalommal azonban több száz érdeklődő kísérte végig a három öszönpróbázó kutyus szárnypróbálgatását és a versenyre benevezett 8 versenyzőpáros munkáját. Nagy bátorság és elszántság kell ahhoz, hogy amatőr párosok ilyen komoly nyilvánosságot kapó terelőversenyen induljanak, ezért minden tisztelet azoké, akik vállalták ezt és ezzel népszerűsítették a felvezetett kutyafajtáikat is. A versenyhez a rendezők 40 rackajuhot biztosítottak és egy felettébb furfangosan kialakított pályát. Az ösztönpróbázó kutyák számára a teljes nyáj és pálya rendelkezésre állt, hogy a terelőösztön kiváltásának semmi akadálya se lehessen. Mindhárom kutya sikeres próbát tett sőt kezdő osztályban be is neveztek a terelőversenyre. A verseny tisztasága és a juhok kímélése érdekében a nyájat két 20 fős csapatra osztották, mely csapatokat versenyzőnként cseréltek. Ezen kívül minden második versenyző produkciója után rövid szünetekben színes bemutatók (birkanyírás, csikós bemutató, íjászat) gazdagították a programot. A szünetek a falkák alapos regenerálódását is segítették, amire szükség is volt a 30 fok feletti hőségben. Így a „fekete ördögök”, mármint a racka juhok minden képzeletet felülmúlóan aktívak maradtak egész nap folyamán és jócskán feladták a leckét az őket ráncba szedni próbáló amatőr juhászjelöltek és kutyáik számára. Bár a versenyt megelőzően a pályához és kutyákhoz való szoktatás tökéletesen megtörtént, mégsem autómata embert követő juhokat láthattunk a versenyen, melyeket egy házimacska is könnyedén terelne. Ez a fajta verseny így olyan látványosra és nehézségűre sikeredett, melyet a helyi juhászok és idős falusi emberek is elismeréssel méltattak. Skobrák Ferenc megnyitó beszédében utalt arra, hogy az 50-es években Kodály Zoltánt és Illyés Gyulát kérték fel a kor szelleméhez jobban illő új Himnusz készítésére. Akkor a két géniusznak volt bátorsága azt mondani, hogy Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc ezt a munkát már tökéletesen elvégezték és nincs szükség másikra. Ezen szellemben zajlott ez a terelős nap is, azaz nem voltak korszak alkotó újítások hanem maradtunk jól bevált és egyben gyönyörű hagyományaink őrzésénél.
Kisfilmek:
Keve Dóra fotói:
EREDMÉNYEK:
